Vicsi Gabriella Andrea

Szemezgetés az életem és a családom történetéből

Friss topikok

  • Talalo: Kedves "Gabriella"! Ugy az 5.-6. bejegyzesnel esett le, mi is a csavar. Mar korabban is gyanus le... (2011.05.02. 00:59) Magyarázat helyett
  • Viki: Kedves Gabi!? Én emlékszem egy nagyon kedves lányra ,akkor már asszonyra.Ott voltam az esküvőtökö... (2008.09.17. 17:56) Nevetséges?
  • nincsblogom: Írd le ide, hogy Vicsi Gabriella él, és nem hunyt el pár éve! Írd le, hogy te nem a volt férje va... (2008.07.17. 20:47) bemelegítés
  • nincsblogom: Kedves Hito Hiraga! Nem érted jól. Gabi már nem él, és igen elköltözött a másvilágba. (2008.07.17. 05:43) A pokol tornáca
  • Vidor: Érdekelne, hogy melyik volt az a politikus? Szerintem ország-világnak tudni kellene! (2008.06.01. 19:42) de hogy jön ide a politika?

Linkblog

baljós árnyak

2008.02.25. 09:57 | vicsigabi | Szólj hozzá!

Igen, mintha még nem mondtam volna elég rosszat a saját családomról....

Elmeséltem, hogy anyám nehezményezte kezdettől fogva férjem vallásellenes hozzáállását (bár ő sosem fogalmazott ilyen szépen). Pedig a férjem - csak az ő kedvéért - még katolikus esküvőre is hajlandó volt elmenni. Persze ez egy másik történet. 1990-ben házasodtunk össze, és akkor azonnal beköltöztünk a pomázi családi házba, egy külön lakásba - ami nem volt teljesen kész. Ami meg kész volt, az nem volt mind jó. Például a villanyszerelés egészen katasztrofálisra sikerült. Boiler és melegvíz egyáltalán nem volt a lakásban, a villanyórát is mi (mármint én, a férjemmel) szereltettük be. A telefont is mi vezettettük be a lakásba. Hogy mindezt miért is írom? A férjem (meg én is) olyan jóhiszeműen tettünk-vettünk a lakásban, mintha a sajátunkat építettük volna. Csinosítgattuk, szépítgettük, sőt, amikor egy kicsit tehetősebbek lettünk az egész tetőt lecseréltük, merthogy az is elég gyatra volt. Az apám 1995-ben meghalt. Ekkor érkezett az első igazán komoly jel, hogy valami itt nem úgy működik, ahogy kellene. Ugyanis elmaradt az örökösödési eljárás, pedig igen szép nagy ingatlan volt, amiben laktunk. Később persze kiderült, hogy miért: az anyám egyedül, a saját nevére vette a csupasz telket, még lánykorában (pontosabban egy hónappal az esküvője előtt). Ezért a Földhivatalban és egyébként mindenütt az egyetlen tulajdonos ő maga, mind a mai napig. Ugyebár a törvény szerint a házasság alatt szerzett vagyon közös tulajdon, és így az egész épület annak számít közművesítéssel meg mindennel együtt. Annak a felét pedig kötelezően örökölni kellett volna, amit az én drága anyukám eltagadott. Valószínűleg segítségére volt benne az én édes öcsikém is, bár nem tudom miért is tette volna. Mindenesetre mind a mai napig ő intézi az anyám ügyeit.

Nekünk a férjemmel ez nem igazán tűnt akkor fel, meg nem is tartottuk fontosnak a dolgot. Mivel nemsokára jött a második gyerek, ezért tovább bővítettük a lakásunkat, új szobát építettünk hozzá. Tettük ezt továbbra is abban a tudatban, hogy a saját jövőnket építjük.

Az Öcsi megházasodott és elköltözött Budafokra, a felesége lakásába. Erről már írtam, hogy a kedves öcsém mindeközben a helyi (pomázi) önkormányzatnál volt - képesítés nelküli - bűnmegelőzési tanácsadó. A férjem meg maradt az egyetlen férfiember a háznál, és továbbra is lelkesen segített anyámnak is a ház körüli munkáknál.

Tudom, a férjem sem egy szent, de meg kell hagyni, hogy bármikor szívesen segített anyámnak. Még azt is megcsinálta, hogy rendszeresen elvittük őt nyaralni. Kifizette az egész ház rezsijét - anyámnak csak a saját villanyszámlája jutott, a teljes víz, gáz, telefon, tv számlát mi fizettük. És nem vettük észre, hogy mindezt hiába tesszük, mert a köszönet, amit mindezért kaptunk, az évekig tartó keserves kínlódás lett.

A bejegyzés trackback címe:

http://vicsigabi.blog.hu/api/trackback/id/tr26353446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.