Vicsi Gabriella Andrea

Igen, ez az egész egy szappanopera. A per 2003 szeptemberében indult, és mind a mai napig tart. Nem akarom untatni a társaságot a részletekkel, de ez egyszerűen nevetséges. Az öcsém kitúrta a férjem, és arra kényszerítette, hogy ha bármit is vissza akar szerezni, akkor pereljen - ami ugyebár azon felül, hogy lényegében nulláról új életet kell kezdeniük még tovább súlyosbítja a helyzetet azáltal, hogy a pert is finanszírozni kell.

Persze, tudom, ott volt a felelős őrzés, a birtokvédelmi eljárás záradékaként. Csak ezt az anyámék már decemberben felrúgták, hogy csak egy példát mondjak: a férjemnek új garnitúra téli gumit kellett vennie, mert nem adták oda a vadonat új készletet. És innentől kezdve semmit sem. Az anyámék tehát elérték az általuk olyannyira óhajtott végcélt. Az sem zavarta őket, hogy a férjem a kizárás óta persze nem fizette a ház teljes rezsiét, és ezért anyám télen nem tudta fizetni a fűtésszámláját sem (viszont el lehetett mondani, hogy milyen szemét alak is a férjem)!

Nos tehát a szappanopera elindult, és már az első tárgyaláson beismerték az anyámék , hogy az örökösödési igény jogos (amit eddig kerek perec tagadtak), csak persze a nagyságát vitatták. Azt állították, hogy az egészet a nagyapám (persze az anyai ágon) építette, és ezért apámnak semmi nem jár belőle, vagyis mégsincs örökség. Azt is állították, hogy anyám a saját pénzéből vette.

Az igazság az, hogy az a bizonyos nagyapám egy nagyon jó kőműves volt, és valóban sokat dolgozott a házon. Viszont cserébe az is igaz, hogy apám rengeteget segített neki. Sőt az is, hogy apám a saját munkahelyéről rengeteg mindent "beleadott" a házépítésbe (munkaórák, szerszámok, anyag, haverok), lényegében mindent, ami vassal kapcsolatos. De anyámnak és öcsémnek is volt képe megtagadni az apámat, és a bíróságon azt állították, hogy nem csinált semmit.

Az igazság az, hogy mindezek a bíróságon elvileg semmit nem számítanak, hiszen a házasság alatt szerzett vagyon közös tulajdon, és ezen a fentiek nem sokat változtatnak. Mindenesetre öcsémék jól elhúzták vele az időt, mert ugyebár rengeteg bizonyítási indítványuk keletkezett ezzel kapcsolatban.

A férjem meg persze tehetetlenül nézte, amíg az anyósa, illetve inkább az ügyvéd előhozakodik mindenféle időhúzó trükkökkel. Mindeközben arra kérte a bíróságot, hogy legalább engedjék őket vissza a saját lakásukba, de a bíróság ezt megtagadta - azzal az indokkal, hogy a birtokvédelmi eljárás óta semmi nem változott. Csak persze az is hazugság volt, de mivel a férjem nem jutott a ház közelébe sem, ezért nem ellenőrizhette!

Tekintettel arra, hogy a per kezdete óta eltelt egy év alatt a férjem által megbízott ügyvéd semmi érdemlegeset nem bírt felmutatni, hagyta, hogy minden maradjon az anyámék érdekeinek megfelelően, a férjem leváltotta őt. Nem lépett semmit arra, hogy a felelős őrzést felrúgták, és nem lépett semmit arra sem, hogy a férjemet már a per előtt kizárták a lakásból (rendőrségi tanúk is voltak). Persze kérdés, hogy az esetről a jegyzőkönyv hol van, de ezt már valószínűleg sosem tudjuk meg. Mindenesetre köszönjük neked, dr. Kazinczy Tibor!