Vicsi Gabriella Andrea

Szemezgetés az életem és a családom történetéből

Friss topikok

  • Talalo: Kedves "Gabriella"! Ugy az 5.-6. bejegyzesnel esett le, mi is a csavar. Mar korabban is gyanus le... (2011.05.02. 00:59) Magyarázat helyett
  • Viki: Kedves Gabi!? Én emlékszem egy nagyon kedves lányra ,akkor már asszonyra.Ott voltam az esküvőtökö... (2008.09.17. 17:56) Nevetséges?
  • nincsblogom: Írd le ide, hogy Vicsi Gabriella él, és nem hunyt el pár éve! Írd le, hogy te nem a volt férje va... (2008.07.17. 20:47) bemelegítés
  • nincsblogom: Kedves Hito Hiraga! Nem érted jól. Gabi már nem él, és igen elköltözött a másvilágba. (2008.07.17. 05:43) A pokol tornáca
  • Vidor: Érdekelne, hogy melyik volt az a politikus? Szerintem ország-világnak tudni kellene! (2008.06.01. 19:42) de hogy jön ide a politika?

Linkblog

Az unokák

2008.03.19. 14:02 | vicsigabi | Szólj hozzá!

Sok szó esett itt már több érdekes dologról is, de mintha a gyerekek kimaradtak volna. Kezdve onnan, hogy anyám és az öcsém (csak) a férjemre mérgesek, és csak őt akarták eltávolítani. Anyám meg volt róla győződve, hogy a férjem nem is képes őket fölnevelni, ez az ő kizárólagos feladata. Nem tudom mennyire gondolta komolyan a szétválasztásukat, de szerencsére vagy nem tett komolyabb lépéseket ezügyben, vagy leállították. Mindamellett érdekes lett volna látni, ahogy a fejére nő a két unokája és totális hülyét csinálnak belőle.

A bíróság sem folgalkozik a gyerekekkel, mintha ők nem lennének kárvallottjai a családi szeretet megnyilvánulásainak! Anyám rögtön az első tárgyaláson elsírta magát, miszerint neki láthatása van, amit a férjem megtagad, és így ő nem láthatja a saját unokáit. Azt persze nem tette hozzá, hogy ő zárta ki őket a lakásból!

Szóval az unokák!

A gyerekek számára ugyebár ott kezdődtek a változások, amikor én elköltöztem. Eléggé nehéz lehetett nekik "megszokni" ezt az új szituációt, de erre anyámék szépen rátettek még pár lapáttal: amikor kirakták a családot az utcára, ezzel a gyerekeket megfosztották eddigi életterüktől. A költözés miatt elvesztették egyrészt az  otthonukat, másrészt a barátaikat, osztálytársaikat, ismerőseiket is - mind. És mivel a férjemet be sem engedték a lakásba többet, a gyerekek ruhái, játékai is mind odavesztek. Totális kivégzés. Ehhez jött még ráadásnak az, hogy a férjem hitt a birtokvédelmi eljárás záradékában (no meg persze a bíróságban), miszerint hozzáférhet a saját holmijaikhoz, és megígérte a gyerekeknek, hogy ezt meg azt a játékot, könyvet, elhozza nekik. De rendre felsült minden egyes próbálkozása. A lányom előtt meg szépen elvesztette a hitelét, hiszen az apja nemhogy nen tudta megoldani a "hazaköltözést", de még a legapróbb kérésének sem tudott eleget tenni (pl. játékot elhozni neki). Ugyebár hogyan is lehet megbízni valakiben, aki csak tehetetlenül vergődik a mások által felállított csapdákban?

A bejegyzés trackback címe:

https://vicsigabi.blog.hu/api/trackback/id/tr9387759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása