Vicsi Gabriella Andrea

Szemezgetés az életem és a családom történetéből

Friss topikok

  • Talalo: Kedves "Gabriella"! Ugy az 5.-6. bejegyzesnel esett le, mi is a csavar. Mar korabban is gyanus le... (2011.05.02. 00:59) Magyarázat helyett
  • Viki: Kedves Gabi!? Én emlékszem egy nagyon kedves lányra ,akkor már asszonyra.Ott voltam az esküvőtökö... (2008.09.17. 17:56) Nevetséges?
  • nincsblogom: Írd le ide, hogy Vicsi Gabriella él, és nem hunyt el pár éve! Írd le, hogy te nem a volt férje va... (2008.07.17. 20:47) bemelegítés
  • nincsblogom: Kedves Hito Hiraga! Nem érted jól. Gabi már nem él, és igen elköltözött a másvilágba. (2008.07.17. 05:43) A pokol tornáca
  • Vidor: Érdekelne, hogy melyik volt az a politikus? Szerintem ország-világnak tudni kellene! (2008.06.01. 19:42) de hogy jön ide a politika?

Linkblog

de hogy jön ide a politika?

2008.02.14. 13:59 | vicsigabi | 1 komment

Ó, az egyszerű. Az öcsém - saját bevallása szerint -politikai pályára lépett. Nem szeretek politizálni, a férjem sem igazán ártja bele magát. De az öcsém teljesen odáig van a pártjával. Tulajdonképpen szerintem tök mindegy, hogy melyik is az, nem szeretném a pártot, illetve a párt tevékenységét semmilyen formában minősíteni. Tény viszont, hogy ha a pártnak ilyen tagjai vannak, akkor az minimum elgondolkoztató. Akit jobban érdekel a téma, az bátran utánanézhet az interneten, biztos megtalálja, mogy mifelénk melyik párt a menő. Hát az öcsém ahhoz csatlakozott.

Van egy ismerősöm, akinek a fiát halálra gázolta egy politikus. Az eset egy igen mellékes és nyugodt utcában történt, ráadásul lassan is ment az autó. Sarok volt, kanyar is volt, fényes nappal is volt, jó idő is volt, a gyerek meg az utcán szaladgált. Az autó első és hátsó kereke is átment a gyereken, aki a helyszínen meghalt. No mindegy, nem akarom tovább részletezni as esetet. A rendőrség kijött, nyomokat rögzített, és tette a dolgát. A szörnyű mégsem ez az egészben, hanem az, hogy a nyomozás adatai elvesztek, vagy hasznavehetetlenek voltak, az egész eljárás elakadt. Kérdésem, hogy vajon ki az, akinek volt gyomra egy ilyen gázolásnál a nyomokat eltüntetni, megmásítani? Arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán kinek állhatott érdekében ilyesmi? Ez a politikus mind a mai napig aktív közszereplő, és ahányszor meglátom a TV-ben, annyiszor elkapcsolok.

Az én öcsém persze messze nem olyan idős és tapasztalt mint az előbb említett kollegája, de jó úton halad. Mondjátok meg, ilyen politikusokra van nekünk szükségünk??

a konfliktusok eredete

2008.02.13. 13:34 | vicsigabi | Szólj hozzá!

Igen, igen, a konfliktusok. Mint mondtam az élet nem volt idillikus, csak annak látszott. Igyekeztünk jól élni, vagyis jól beosztani amink van (idő is és pénz is), de a más emberek által okozott problémák sajnos kikerülhetetlenek voltak és maradtak is.

Kezdetnek mindjárt itt az anyám, aki a férfinépet semmirekellőnek tartja, és tartotta is mindig. Egyetlen dologra jók, a fizetést hazahozni. A saját férjét "vén fasz"-nak nevezte, és adagolta neki a pénzt, már amit visszakapott a saját fizetéséből. A férjem sem volt kivétel, viszont ő még tetézte azzal is a bajokat, hogy nem volt hívő. Anyám meg ugyebár tele volt szeretettel. Az egyetlen kivétel a saját fiacskája volt, neki jutott mind a szeretete! Az anyám szerint a férjem nem tud gyereket nevelni (sem), nem ért semmihez, és amúgy is csak kolonc. Persze, amikor szüksége van valamire, akkor nem átallott odamenni hozzá és kérni. Ezt megszerelni, azt megcsinálni, mert bizony előfodult, hogy képtelen volt egy egyszerű hátra akasztható permetező gépet üzembe helyezni. Azt nem mondtam, hogy apám 1995-ben meghalt, így őt többet nem lehetett sem szidni, sem bántani. Az öcsém pedig egyrészt jóval fiatalabb volt mint én, másrészt meg megházasodott és elköltözött Pestre. De ezt majd később mesélem. Röviden: bár a férjem valójában segítőkész volt és rengeteg pénzt is beleöltünk a szüleim házába, az anyám - mondjuk finoman - sosem békült ki ezzel a helyzettel.

A konfliktusok másik forrása az öcsém, akinek több problémája is van velünk. Először is neki nincs felsőfokú végzettsége, mert kibukott az első évben, nekem van. Másodszor is a férjem rettentő okos (szerintem), és az Öcsi messze nincs a közelében sem. Viszont ő volt a mama kedvence, és mindent megenged(het)ett magának. Igazából munkája sem volt, az érettségi után semmi értelmeset nem tudott kezdeni magával. Ugyan elköltözött Pestre, de visszajárt ide Pomázra, hogy pl. a mi pénzünkön mossa le a kocsiját (tudniillik a férjem fizette akkor már az egész ház rezsijét). De ez még így önmagában nem is lett volna probléma, ha megköszönte volna. De ő soha, semmit nem köszönt meg nekünk. Okos nem volt, viszont megpróbálta, megpróbálja folyamatosan bebizonyítani, hogy ő a jobb, ő az erősebb. Érettségi után helyi képviselő lett, mondván a baráti köre csinált neki egy bűnmegelőzési tanácsadói állást a hivatalban. Ekkor kezdődtek stiklijei (tipikusan azzal, hogy pomázi területi képviselő volt, miközben Budafokon élt - és nagyon be se járt dolgozni, csak a tanácsadói fizetését vette föl). Persze ezt igazából nehéz ellenőrizni, meg úgysem jártunk utána, csak ezt láttuk. Nem is igazán akartunk belefolyni, hiszen ez az ő élete, csinálja, ahogy neki tetszik.

De a gyűlölet a férjem és az anyám, illetve az öcsém között egyre csak nőtt. Pedig a férjem mindent megtett, hogy ne élezze a helyzetet. Az öcsém viszont pénzt kért kölcsön tőlünk, sok pénzt - sokkal többet, mint amennyit képesek lettünk volna adni neki. De egyrészt el sem hitte, hogy nincs ennyink, másrészt pedig nem volt hajlandó semmi garanciát adni arra, hogy ezt bármikor, bármilyen formában visszafizeti. Szóval nem kapott.

Ha már itt tartunk: anyám mindig azt mondta, hogy ha pénze van, akkor azt fele-fele arányban szétosztja a gyerekei között - és így is tett. Ha viszont pénz kellett mondjuk a ház újrafestéséhez, akkor tőlünk elkérte a költségek felét, a másik felét viszont ő maga állta - az öcsém helyett - és ezzel elvette, amit adott.

önéletrajz helyett

2008.02.13. 09:57 | vicsigabi | Szólj hozzá!

Most írok még pár szót magamról. Pomázon születtem, ott is nőttem fel. A helyi általános iskolába jártam, de a gimnáziumot már Pesten (azaz pontosabban Budán) végeztem el. A Tanítóképző Főiskola után a XIII. kerületben találtam munkát, egy általános iskolában. A munkámat mindig is nagyon szerettem, a tanáriban majdhogynem hangulatfelelős lettem (vagyis mindig mindenki örült a jelenlétemnek). Ezzel együtt "megtartottam" néhányat a régi, gyerekkori barátok közül is, rendszeresen összajártunk és találkoztunk velük. A családom (a szüleim) látszólag mind katolikusok - legalábbis abban az értelemben, hogy rendszeresen eljártak templomba. Igaz, hogy anyám rendszeresen elcsent kisebb-nagyobb dolgokat a munkahelyéről (mostmár rég nyugdíjas), de azokat rendszeresen meg is gyónta. Így hát én is hívőként nőttem fel. Életem egyik legnagyobb bánata, hogy a férjem nem az, pedig amúgy nagyon szeretjük egymást, és boldogan éltünk volna. Volna, mert bizony a dolgok nem úgy alakultak, ahogy annak idején elterveztem, elképzeltem.

Életem másik nagy problémája a súlyom, ami bizony komoly problémákhoz vezetett, legfőképp némi kisebbségi komplexushoz. Ugyanis több, mint 100 kiló lettem, és mindig is azt gondoltam, hogy ronda, csúnya vagyok. És azt sem értettem, hogy a férjem mit szeret bennem. Ennek ellenére nagyon sokáig derűs és kiegyensúlyozott voltam, az életünk mondhatni idilli volt.

Szüleim az öcsémmel is és a férjem is a gyerekeinkkel (vagyis mindkét családom) ott élt a pomázi házban, és mint mondtam, sokan irigyeltek minket a látszólag ideális házasságunkért.

Amiért ezt a blogot most elindítottam az pont ez a része a dolgoknak. A szemétség, aljasság, a gerinctelenség ami egy családon belül is felütheti a fejét. De lesz itt politika (egy pici), meg korrupció és a pokol pár egyéb bugyra is.

bemelegítés

2008.02.13. 09:03 | vicsigabi | 5 komment

Sziasztok!

Pár szót kezdetnek magamról. 1967-ben születtem, Pomázon. Van egy öcsém is, aki 8 évvel fiatalabb nálam. Mesélni fogok rengeteget rólunk, a szüleinkről, illetve az én saját családomról is. Merthogy van férjem, 2 gyerekem, azaz saját családom is.

Az, hogy mit mesélek az rajtatok is múlik, hiszen számítok rá, hogy érdekel titeket amit írok, és kérdezni is fogtok.

süti beállítások módosítása