Szentelek neki is egy pár percet, bár nagyon nincs mit ragozni rajta.
Ha véletlenül nem tudnátok, ez a dolog úgy működik, hogy alperes, felperes és esetleg a bíróság feltesz kérdéseket, amiknek a megválaszolására szakértőt rendelnek ki. A szakértő megkapja a teljes peranyagot és hozzá a listát a kérdésekkel. Jelen esetben a kérdések három témába voltak csoportosíthatók: mennyit ér az anyám része, mennyi a férjem által elvégzett értéknövelő beruházás és mennyi a "maradék", vagyis a szüleim közös tulajdona.
A szakértőnek természetesen nem feladata megítélni, hogy a költségek kire hárultak (magyarul ki is építette ezt vagy azt a telken), neki csak a részmunkák értékéről kellett volna véleményt mondania.
Ezzel szemben a nagysokára elkészült válaszból jobbára semmi nem derül ki: az anyám saját része semmiképp, a beruházások értéke egyáltalán nincs tisztázva (csak ködösítve) és végül a férjem részére a szakértő megítélt 7,58 %-ot, de nem tudni, hogy mi tartozik bele és mi nem. Annyira nem figyelt oda, hogy pl. a gyerekszoba ráépítést 10 évvel korábbra datálta, mint ahogy megtörtént. Gyakorlatilag szemét az egész. Mindezért a férjemnek kellett kifizetni a kb 80 ezer Ft szakértői díjat, mondván ő a felperes és így ő az, aki a tulajdoni igényét a per segítségével érvényesíteni szeretné.
A bíróság nem véleményezte a szakértő állásfoglalását, végülis nem az ő pénzük. Én ilyen munkáért egy garast nem adtam volna! A férjem próbálkozott azzal, hogy a kedves szakértő úrtól kiegészítést kérjen, aki erre válaszul kb. annyit közölt, hogy a véleménye úgy jó, ahogy van.
Azért ez a léhűtő társaság végül is tetszik nekem. Felelősség és gyakorlatilag bármilyen konzekvencia nélkül kiokád magából bármit, amihez [és amikor] éppen kedve van - ráadásul akkora pénzért, amiért én nem csak pár napot gürcölök. Az államapparátus garantálja!
Úgy látszik, itt nálunk nem az számít, hogy ki mire képes [= tud], hanem hogy ki mire képes [= hajlandó]!