Hát igen, a történet 2002 végén kezdődött igazából, amikor én elköltöztem Pomáz túlsó végére. A férjem és az anyám meg eddig sem jöttek ki, és hát ezután még csak rosszabbodott a helyzet.

Anyám "átvette" a háziasszonyi teendőket a mi lakásunkban is. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha valóban ennyit csinált volna. De nem csak takarított, mosott és főzött, hanem többször (sőt rendszeresen) rendet is rakott. Ennek az lett a következménye, hogy a férjem soha semmit nem talált meg a saját lakásában. Ezen felül anyám azt gondolta, hogy itt minden az övé, és ami nagyon tetszett neki, azt szépen átvitte a saját lakásába, megőrzésre. Mert mint mondtam volt úgy gondolta a férjem alkalmatlan a gyerekeink felnevelésére, és ezt majd inkább ő csinálja. Olyan formán, hogy ráteszi a kezét (illetve oda se adja) a jussukra.

Node menjünk inkább szépen sorba: 2003 januárjában még az öcsém a feleségével - csak emlékeztetőnek, ők akkor Budafokon laktak a lány lakásában -, az anyám és a férjem a gyerekekkel, mint 3 család 3 egyenlő részre osztották az ingatlant - persze csak szóban.

Aztán telt-múlt az idő, és elkezdtek tünedezni a cuccaink a lakásból. Még a kaja sem volt biztonságban. Ahhoz képest, hogy a férjem fizette a teljes rezsit (az anyámét is) elég meghökkentő volt, hogy ilyesmi előfordulhat. Az is elég furcsa volt, hogy anyám csak akkor ment be a lakásba, amikor a férjem már elment dolgozni, és eltűnt, ha hallotta, hogy érkezik a kocsi. A lányom, aki 1991-ben született meg az anyámmal aludt időnként. Csak sokkal később tudta meg a férjem, hogy mi is történik odaát, a párnacsaták mellett. Az anyám szabályszerűen agymosást tartott a lányomnak, hogyaszongya: az apja kurvázik, nem is szerette az anyját (vagyis engem), és a többi. Az öcsi meg csak megtoldotta annyival, hogy a férjem hazudik is (bár nem tudom honnan vették, hiszen sosem beszéltek egymással).

 A fiam, aki akkor 3 éves volt (1999-ben született) volt, hogy megbetegedett. Anyám szívesen elment az orvoshoz, vett gyógyszert meg be is adta neki. Csak az volt a baj, hogy nem azt és nem annyit, amennyit kellett volna. Máskor pedig, amikor a férjem hazaért nem talált senkit a házban. Felnőttet a környéken sem, a két gyerek meg szabadon csatangolt az utcán.

Röviden: szépen, szabályosan kiutálták a családomat a saját lakásukból. Amikor a tanévnek vége lett, akkor a férjem megpróbálta a gyerekeket elvinni nyaralni, szükség lett volna egy kis kikapcsolódásra!

Az Öcsinek meg közben készen lett a háza itt, Pomázon. Amihez korábban kért tőlünk pénzt kölcsön, de nem kapott. Eladták (a feleségével) a budafoki lakást, és átmeneti szállásnak azt találták ki, hogy beköltöznek a mi lakásunkba. Igen, nem félreértés, a mi helyünkre akartak beköltözni. Anyám egyedül él több, mint 200 négyzetméteren, az nem kellett nekik! A férjem persze nem engedte, hiszen mit is csinálthatott volna egyebet? Az Öcsi erre berágott, és elindította a totális hadjáratot.