Nyilván sejtettétek, hogy az ügy nem marad annyiban, a férjem megpróbálkozott a pótmagánváddal is. Aki viszont valamennyire is járatos a témában, az persze azt is tudja, hogy ezeknek az eljárásoknak a kilencvensok százaléka kudarcra van ítélve, hiszen ha kétszer megbukott, harmadszor miért is menne át?
Azért történtek itt is meglepetések - amellett, hogy természetesen a Szentendrei Bíróság természetesen elutasította a vádindítványt. Dr. Rácz Adrienn (a bíró) arról egy szót sem szól az indoklásban, hogy mi van az összeférhetetlenséggel (mindazonáltal, hogy a pótmagánvád anyagában szerepelnek az erre vonatkozó "reklamációk").
A kedves hölgy egyebek között lehülyézi a Szentendrei Városi Ügyészséget és a Dunakeszi Városi Rendőrkapitányságot is mivel megállapítja, hogy mind a két intézmény a büntető eljárás során téves jogi következtetésre jutott!
De térjünk vissza egy kicsit a másik kedvencünkre, a rendkívül furfangos és ötletes Dr. Vidoven Árpád ügyvéd úrra, aki anyámat (és persze öcsémet is) képviselte nem csak a polgári perben, hanem a büntető perben is! Emlékezzünk csak vissza, a férjem az évek során háromszor kért a bíróságon ideiglenes intézkedést, miszerint engedjék már oda a saját tulajdonához! Minden esetben alperes [illetve az ügyvédje] azzal utasították vissza a kérelmet, hogy a helyzet semmit sem változott a birtokvédelmi eljárás óta. Csak hogy tisztában legyünk az időpontokkal: a birtokvédelmi eljárást 2003. szept. 2-án zárták le a felelős őrzés aláírásával, a szakértői szemle, aminél kiderült, hogy az anyám hazudik, az 2005. május 26-án volt. Ezek után indult a büntető eljárás, aminek során alperes ügyvédje egy 2003. október 10-ére datált felszólítást adott át a hatóságnak, miszerint anyám felszólítja a férjem, hogy ingóságagait 15 napon belül szállítsa el, különben ptk. 197. § (1) alapján fog eljárni (vagyis a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja - az ellenérték a jogosultat illeti meg). A felszólításon csak az anyám aláírása szerepelt, ezt a papírt soha nem adták oda a férjemnek, nem vette át, nem írta alá és nem is tudott róla. Mindezt persze közölte a nyomozó hatósággal is, akik eddig - teljesen korrektül - ezt a papírt nem is vették figyelembe!
Ámde a pótmagánvádi eljárás során - indoklásként ez az egy papír szerepel bizonyítékként - ha úgy tetszik ez volt a perdöntő tény a bíróság számára.
További szépség, hogy bár a bírónő nem tartja korrektnek a Dunakeszi Kapitányság eljárását, azért azt tényként elfogadja, hogy a helyszíni szemle megtörtént, és ott "a pótmagánvádló tulajdonát képező tárgyak hiánytalanul megvannak".
Másik mondat a bíróság megállapításai közül (szó szerint): "Ezen túlmenően a sikkasztás bűncselekményének elkövetési magatartása szélesebb kört ölel fel, tekintve, hogy a rábízott dologgal sajátjaként való rendelkezéssel is elkövethető, azonban erre sem lehet alappal következtetni a nyomozás adatai alapján, mivel a pótmagánvádló dolgainak elszállítását - a szembesítési jegyzőkönyvek alapján - maga Vicsi Lászlóné és fia is kívánja, azt nem akadályozza". Aki talál ebben a mondatban ok-okozati összefüggést, az szóljon! Arról nem is beszélve, hogy természetesen a férjem akadályoztatva volt, hiszen még az ingatlan szakértői szemlére sem akarták beengedni (nemhogy elvinni bármit is a holmijai közül).
A végzés ellen a Be. 233. § (1) bekezdése értelmében nincs helye jogorvoslatnak.
Aláírás: dr. Rácz Adrienn s.k. bíró, aki mellesleg a Ceglédi Városi Bíróság tagja, az a város, ahol dr. Vidoven Árpád ügyvéd úr is dolgozik.
